VIRÁGSZÉPZÖLD ANNA - BUKOVINAI SZÉKELY NÉPMESÉK - MONDÁK - LEGENDÁK jellemzők

Az unokáim elpilledtek, és „fészkelni” kezdenek. Gáborka a fűtőtest elé terít egy takarót és ráheveredik, Lívia felmászik az ágyra, és ráfekszik a „selyem párnára”. Két kézzel összemarkolja a négy-öt pelenkából álló „busziját”, majd szorgalmasan markolászni kezdi a már kétes tisztaságú rongycsomót. Elálmosodott.Kedvesen kérlelni kezd:-Mamó, mondd el a „hája, máját”!-Nekem meg a „hím, hám, humot!” – szólal meg Gabóca.Lívia mellé ülök, és mesélni kezdem a legkedvesebb meséjét. A róka, mint récepásztort. Fényes tekintettel, mosolyogva figyelnek a gyerekek. Alig várják, hogy anyóka végre megkérdezze a medvétől:-Tudsz-e szépen énekelni?-Hogyne tudnék! Mam-mam-ma, mam-mam-ma! – velem mammognak. A farkassal együtt tutulnak, a róka versikéjét meg egyenesen harsogják: „Hája, mája réce lába, begye, nyaka tepertője, hasam legyen temetője! Tyű!”Aztán következik Gábor kedvenc meséje, A tréfás farkas. Szóról szóra tudják.-Hím, hám, húm, megeszlek! – kiáltják egymásnak. Felelevenednek, felugrálnak, é