Az unokáim elpilledtek, és fészkelni kezdenek. Gáborka a fűtőtest elé terít egy takarót és ráheveredik, Lívia felmászik az ágyra, és ráfekszik a selyem párnára. Két kézzel összemarkolja a négy-öt pelenkából álló busziját, majd szorgalmasan markolászni kezdi a már kétes tisztaságú rongycsomót. Elálmosodott.Kedvesen kérlelni kezd:-Mamó, mondd el a hája, máját!-Nekem meg a hím, hám, humot! szólal meg Gabóca.Lívia mellé ülök, és mesélni kezdem a legkedvesebb meséjét. A róka, mint récepásztort. Fényes tekintettel, mosolyogva figyelnek a gyerekek. Alig várják, hogy anyóka végre megkérdezze a medvétől:-Tudsz-e szépen énekelni?-Hogyne tudnék! Mam-mam-ma, mam-mam-ma! velem mammognak. A farkassal együtt tutulnak, a róka versikéjét meg egyenesen harsogják: Hája, mája réce lába, begye, nyaka tepertője, hasam legyen temetője! Tyű!Aztán következik Gábor kedvenc meséje, A tréfás farkas. Szóról szóra tudják.-Hím, hám, húm, megeszlek! kiáltják egymásnak. Felelevenednek, felugrálnak, é