VÍZIÓ - NOVELLÁK jellemzők

Először csak permetszerű ködként szitált, szemerkélt az eső. Mivel az ég szeplőtelen volt, ráadásul a nap is sütött, valaki megjegyezte, amit ilyenkor szokás, „veri az ördög a feleségét”.Másnap azonban, szinte percre pontosan ugyanabban az időben, beborult az ég, és nagy cseppekben esni kezdett. Hullt az égi áldás, kopogva, hangosan dobolt a bádog ablakpárkányokon. Áldás volt, mert rég nem esett már eső, jót tett a sarjadó vetésnek, tisztára, fényeszöldre mosdatta a fák leveleit, elverte az út porát. Késő délutánra kiderült. Kéken, mosolygósan feszült a föld fölé az égi palást, s a felfrissült levegőt örömmel lélegezték be a táguló tüdők.Harmadnap, a már ismerős időpontban, ismét esni kezdett. Az ég haragosan elfeketült, fényes rést csupán a cikázó villámok nyitottak rajta, félelmes dörgések kíséretében. Zuhogott, szakadt, mintha dézsából öntötték volna. Reggelre nagy tócsákban állott a víz, a fák leveleit helyenként cafatosra szaggatta a fergeteges szélvihar, mely az előző napi felhős