ZENGŐ ANAKRONIT

Első kötetek megítélésénél gyakran szerepel az ,,ígéretes” jelző. Biztató, de fenntartással buzdító szó. Füleki Gábor debütálásakor nem alkalmaznám ezt a kifejezést. Úgy vélem, hogy türelmesen érlelt, csiszolt, válogatott verseinek gondosan, tudatosan komponált gyűjteménye túl van ezen a küszöbön. Nem ígéret, inkább ígérkezés nélkül a beváltás kezdete.Széles Klára irodalomtörténészA kötet hangja találkozókra invitálja olvasóját, találkozóra a nyelvvel, találkozóra egy léttapasztalattal, egy megértésbe vonással és találkozásra önmagával, önmaga itt-létének másával, vélt-remélt perspektívájával. Füleki Gábor erős, gazdag, plasztikus képiségű, jó ritmusú, zengő akusztikájú költői nyelvvel ajándékozza meg közönségét, ilyen nyelvbe vonja be olvasó-társát. Ez a nyelv nem ancilla, nem valaminek, valakinek a (ki)szolgálója, eszköze, ez maga az a totális entitás, amelyre az arc (facies) metaforával mutat rá, „arcod: anyanyelv”. A szövegek hangja a szubjektumnak olyan találkozásáról, olyan