A televízió készülékek a szelektív hulladékfeldolgozás szerint az elektronikus vagy e-hulladékok közé tartoznak, ezért ezeket szintén külön kell gyűjteni, ahogy a papírt, műanyagot vagy üveget. Az elektornikus hulladékok gyűjtőszigeteken való gyűjtésére egyelőre nincs lehetőség, az viszont köztudott, hogy az ezeket gyártóknak árusító üzleteknek 2005. augusztus 13 óta kötelező visszavenni a már nem használt vagy rossz készülékeket. Több helyen úgy próbálták rávenni erre az emberket és felkelteni rá a figyelmet, hogy egy bizonyos összegért beszámították a régi készülékeket, ha újat vásárolunk.

A tévék ún. barna hulladékok.eltávolítják belőlük a veszélyes anyagokat, amiket a 264/2004. számú magyarországi kormányrendelet ír elő, majd szétbontják és válogatják a darabjaikat, hogy előkészítsék az újrafelhasználáshoz. Ilyenek még a rádiók, hifik, számítógépek, telefonok, stb. Amikor beérkeznek az e-feldolgozó üzemben, akkor eszerint válogatják szét őket. Ezek után

A készülékekben a legnagyobb odafigyelést a képcsövek igénylik. Miből is állnak ezek? Az üvegrész méretétől függően akár 1-4 kg ólomot is tartalmazhat. Ezt a működés közbeni röntgensugárzás ellen használják. A frontüveg a képcső 2/3 részét borítja, báriumot tartalmaz, ami mérgező anyag. A szervezetbe jutva hamar feloldódik és izomsejtméregként hat, izombénuláshoz vezethet. A kónuszüveg a hátsó oldalon található, tölcsérszerű rész. Ez ólomoxidot tartalmaz. Ezen belül található a magas nikkeltartalmú elektronágyú, amit réztekercs vesz körül.