A 20. századi magyar színháztörténeti kánon alakulása jellemzők

A kötet a 20. századi magyar színháztörténet alakulásával foglalkozik, a múltunkkal, illetve a múlt megírásának lehetőségeivel. A szövegek szerzői fiatal dramaturgok, színháztörténészek, kutatók, akik az elmúlt hat évtized (kulturális) eseményeit nem élték át, az előadásokat nem látták, így az azonnali, élményszerű tapasztalat megléte nélkül rekonstruálják a színházi alkotásokat. A kötet elemzései szembesültek az elmúlt hatvan év magyarországi beszédlehetőségeivel.
Azt vizsgáltuk, hogy a rendelkezésre álló nyilvános dokumentumok hol és miként jelölik ki egy, a színházi legendákban mágikus szereppel felruházott esemény helyét. Az írások arról szólnak, hogy lehet-e a dokumentumok alapján egyáltalán rekonstruálni egyrészt a színházi előadást, másrészt az előadás hatásmechanizmusát.
Reméljük, mindez megerősíti a tudományos és tudatos archiválás helyét a közösségi emlékezetben.