A FENSÉGES ÉS A REJTŐZKÖDŐ JELENLÉT - LOUIS MARIN REPREZENTÁCIÓELMÉLETE jellemzők

Louis Marin (1931-1992) művészettörténész, szemiológus, esztéta, a párizsi EHESS oktatója volt. Főbb kutatási területei: a reprezentáció kérdésköre, kép és írás egymásra vonatkozása, a klasszikus festészet elmélete. Általunk elemzett két művében a szerző Poussin és Champaigne képeit együtt „olvassa” Montaigne és Pascal, Corneille és Racine szövegeivel. A XVII. század a modern francia esztétika „forrásvidéke”: a művészetkritika, a festményekről való beszéd kezdete. A reprezentáció klasszikus elméletének kidolgozását végigkíséri a reprezentáció kritikája. Az ábrázolás kérdései a megjelenő rejtélyéhez vezetnek. Marin képelemzéseit nyomon követve azt reméljük, hogy mind a XVII. mind a XX. század esztétikája iránt érdeklődők számára érdekes és fontos lehet ezeknek a töredékességükben is teljesnek tekinthető (Marin törekvéseit összegző) szövegeknek az ismerete.