A Nyugat árnyékában

György Oszkár életútja, irodalmi pályája mindmáig feltáratlan volt az irodalomtörténet és az olvasóközönség számára. Annak ellenére, hogy 1901 és 1906 között a budapesti bölcsészkaron Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával és Oláh Gáborral együtt indult el a költővé válás útján, György Oszkár később az irodalmi élet perifériájára szorult. Bár a Nyugat első nemzedékének lírikusaiéval egy időben jelentek meg szárnypróbálgatásai, irodalmi pályája az élvonal helyett mindvégig a Nyugat árnyékában maradt. Baudelaire- és Verlaine-fordításai, három megjelent verseskötet (In memoriam, Titkok, A végtelen fasor) ellenére életében sosem kapott igazi elismert. A méltatlanul elfeledett költő-író-fordító 1920-tól Székesfehérváron lelt otthonra. Az Ybl Miklós Reáliskola tanáraként, mint korábban, továbbra is rengeteget írt és fordított, költőbarátaival pedig levelezése révén tartotta a kapcsolatot.
György Oszkár töredékekben fennmaradt hagyatéka figyelemreméltó értéket képvisel irodalmunkban. A jelen monográfia többéves kutatómunka eredményeként számba veszi az életút és az alkotói pálya legfontosabb állomásait az első zsengéktől a költő tragikus haláláig. Az egyes fejezetek külön-külön is bemutatják György Oszkár sokoldalú munkásságát: költői-írói-szerkesztői tevékenységét, műfordítói tehetségét, példamutató tanáregyéniségét.
A szerző munkája mind a 20. századi magyar irodalomra vonatkozó ismereteink, mind pedig Székesfehérvár művelődéstörténete szempontjából hiánypótló jelentőséggel bír.