A szabadság hívása

"Egy derékig érő hajú hölgy ül a tenger partján, és olvas. Olyan intenzíven, hogy szájmozgással szinte kíséri a szavakat. Könnyű neki, süt a nap, fentről, a mennyekből valahai tanára és későbbi jó barátja, Görömbei András vigyáz rá. Még csak az alkonynak sem kell bekövetkeznie, hogy lehunyja a szemét, hiszen a belülről való látáshoz - az anyag intenzív bekebelezéséhez - nincs szükség külső tényezőkre.
A betű lélektől lélekig folyik.
Nincs gát, ami megakasztaná az áradást.
Ekler Andreának, a fiatal kritikusnemzedék jelesének csak figyelnie kell az áldott szóra - Sütő Andrástól és Csoóri Sándortól Nagy Gáspárig, Kaffka Margittól Rózsássy Barbaráig nyújtózik az értékrangsor -, s máris kész a vallomás. Az olvasás gyönyörűségéről, fénysávról, szabadságról." (Szakolczay Lajos)