A TÖRTÉNÉSZEK ÉS AZ IDŐ

Fernand Braudel óta a történészek egyre inkább tudatára ébrednek annak, hogy az idő nem csupán semleges háttér, amely előtt a múlt eseményei kirajzolódnak, hanem maga is egy konstrukció. Az idő többé nem abszolútum, hanem probléma. Vajon az időbeli távolság szükségszerű vagy inkább hátrányos a történész számára? Milyen korszakolási módot érdemes választani? A hosszú időtartam mindörökre leszámolt az eseménnyel, vagy éppen ellenkezőleg, ez utóbbi éppen most tér vissza diadalmasan a küzdőtérre? A történelmet mindig időrendi sorrendben kell megírni? Milyen igeidőket (múlt vagy jelen) és miféle időjelölőket szokás használni?Ez a könyv egy nagyrészt a tanárképzésben eltöltött életpálya gyümölcse, fél évszázad francia történészeinek gondolataira támaszkodik, és nem tesz egyebet, mint rendszerezett és teljességre törekvő módon körbevezeti az olvasót a történész műhelyében, és bemutatja, hogyan is állítják elő az időbeliséget.