André Chénier válogatott versei jellemzők

"Pourtant j'avais quelque chose la... Azért itt még volt valami... André-Marie de Chénier, a költő ezt a mondatot a vesztőhelyre vivő kordén mondta, miközben a fejére bökött. Hogy mi volt még abban a fejben, az soha többé nem derülhetett ki, mert az a fej kisvártatva a kosárba hullt. Mindez 1794. júlus 25-én -azaz thermidor 7-én- történt, amikor is Párizsban szépen sütött a nap, huszonhárom fok volt árnyékban, és délnyugati szél simogatta tétován a kivégzendők verítékes homlokát. A kordén még egy költő érkezett meg életútja végállomásához: Jean-Antoine Roucher, aki negyvenkilenc esztendős volt akkor. André Chénier még csak harminckettő. Mit tudunk róla? Harmadik gyermeke volt Louis de Chénier-nek, aki -miután néhány évig kereskedelmi vállalkozással próbálkozott Toulouse-ban- Konstantinápolyba utazott, ahol Desalleurs grófnak, Franciaország ottani nagykövetének lett a munkatársa, attaséi minőségben. Görög lányt vett feleségül, aki híres volt szépségéről és szellemességéről." (Baranyi Ferenc)