Az együgyü ember és a bölcsesség

Cusanus annak a problémavonalnak a végén állt, amely az antik platonizmustól kezdve Szent Ágostonhoz vezet, Areopagitanál és Boetiusnál elágazik, majd Erugeniánál újra egyesül, hogy egy bizonyos filozófiai irányt vegyen fel, amelyet a XII. században a Chartres virágzásától kezdve 'humanisztikusnak' neveznek. Miután a XIV. sz.-ban az új problémák körül folyó küzdelme az egyes iskolákat messzire eltávolították egymástól, Cusanus újra felvette a humanizmus fonalát és azt a feladatot tűzte az igaz filozófia elé, hogy a megismerés fényében hangolja össze a szétágazó irányzatokat. Cusanus filozófiai alapelve: a különböző gondolkodásmódokban az egyetlen igazság sokszerű visszfénye nyilatkozik meg.