Az elméleti minimum II. jellemzők

Leonard Susskind Elméleti Minimum sorozata Lev Landaunak köszönheti a címét, és a fizikatudásból "vékony kötetekre" tagoltan bemutat mindent, "ami fontos".
Az MTA által támogatott első kötet a klasszikus mechanika rejtelmeibe vezetett be minket, ezúttal viszont - Art Friedman adatmérnökkel összefogva - a kvantummechanika különös világába kalauzolja olvasóit. A New York Times bestseller-listáját is meghódító "Az elméleti minimum" folytatása a szerzőpáros eleven és olvasmányos bevezetése ebbe a híresen bonyolult tudományterületbe, mely matematikai absztrakciók segítségével próbálja megérteni a szubatomi részecskék viselkedését. A korábbi összefoglalásokkal ellentétben Susskindék könyve nem rejti véka alá a kvantummechanika logikájának eredendő abszurditásait és idegenségét sem.
A szerzők mégis kristálytiszta magyarázatokkal állnak elő az olyan jelenségekről és fogalmakról, mint például a kvantumállapotok alapelvei, a határozatlansági tényező és az időfüggőség, valamint a részecske- és hullámtermészet különbségei - ráadásul a fejezetek feladatokat is tartalmaznak, melyekkel még alaposabban begyakorolhatjuk az adott témakört. Akárcsak az első kötet, a kvantummechanikáról szóló folytatás is Susskind címadó kurzusán alapul, melyet a Stanford egyetemen tartott.