Az örvénylelkű fiú

Egy egri író-olvasó találkozóra emlékszem a hetvenes évekből. Kezdés előtt ültünk a cukrászda teraszán, a csodálatosan meleg tavaszi délutánban. Az asztalon unicumok tömege. Ők hárman egy másik generációból: Baranyi Feri, Szalontay Misi, Berek Kati a költészetről beszélgettek. Én meg mint zöldfülű ifjonc áhítattal hallgattam őket - ez volt az igazi egyetemem. De a stúdium hirtelen frenetikus nevetésbe torkollott. Feri és Misi, mint két kamasz, megunva a magasröptű társalgást, áttértek az utcán sétáló nők mustrálgatására és hangos kritizálására. Az élet császárai lettek egy perc alatt, és ezt legalább annyira csodáltam bennük, mint sziporkázó intellektusukat. Ők ketten ebben is megegyeztek: olyan különleges sármjuk, olyan sokoldalú tudásuk és olyan életélvező hajlamuk volt, ami csak a reneszánsz embereket jellemzi.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem őket. (A szerző)