Bedobozolt, aktákba zárt életek

"Mikor először láttam a könyv szerzőjét, személyesen nem ismertem. Az tűnt fel, hogy az idősödő Husek Rezsőt karonfogva kíséri a városi hangversenyekre, s óvatosan terelgeti a már megvakult zongoraművészt. Kérdésemre: "Ki ez a nő?" - hamar jött a válasz: "Hát nem tudod, ő az Edit, a menye!" Sokat és sok helyütt láttam őket együtt a művész felesége halála után. Meghatott ez a gondoskodó ragaszkodás, mert óvó tapintatosságát rendre megtapasztalhattam. A művészt saját hangversenyén feltámogatta a pódiumra, majd annak végeztével lesegítette onnan, s később taxiba ülve is együtt távoztak.
Első valódi találkozásunk a "Tárgyaknak könnye van" című művének elolvasása után volt, s nem tagadom, beigazolta a hozzáfűzött reményeimet, mű és alkotója tökéletes összhangban álltak egymással, embersége, erkölcsi tartása írásaiból is visszaigazolást nyertek, szórakoztató, közvetlen stílusa magával ragadott.
Mikor új kéziratával felkeresett, s megkért, hogy írjak a könyvéhez ajánlást, örömmel vállaltam. A "Bedobozolt, aktákba zárt életek" című prózai antológiája is végtelen humánumról, az emberi mélységet kutatva az igazság kereséséről s annak megismertetéséről árulkodik, s teszi mindezt a tőle megszokott megnyerő stílusában, sokféle műfajban megnyilvánulva. Ez a könyv tényirodalom, a súlyos betegségekkel küzdő szerző vallja: minden ember élete kész regény. Írója megőrizte humorát, öniróniáját, melybe egy-egy írás kapcsán bőven kapunk ízelítőt. A címadó kisregény meglehetősen tragikus történet, egy család életútját követi nyomon a 20. század elejétől napjainkig történő utalásokkal, sok fotóval és korabeli dokumentumokkal illusztrálva.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom olvasásra, akik kézbe veszik, nemcsak értékes tudással gyarapodhatnak, de szórakoztató kikapcsolódásban is részük lesz. Nem fognak csalódni!" (Csillagné Szánthó Polixéna a Humán Bizottság elnöke)