Beszédaktusok jellemzők

"John R. Searle 1959-től a Kaliforniai Egyetem filozófiaprofesszora Berkeleyben. A beszédaktusokról szóló, 1969-ben megjelent könyve azok közé az immár klasszikus művek közé tartozik, melyek a XX. század második felében komoly szerepet játszottak a filozófiai kutatás irányának meghatározásában, és a filozófiai problémák természetéről és megoldási lehetőségeiről vallott nézetek alakulásában.
Sokan, akik egyetértenek abban, hogy Searle az elmúlt fél évszázad egyik nagy és jelentős filozófusa volt, sőt ma is az, talán túlzónak találnák az előbbi mondatot, s érvényét némileg fanyalogva úgy korlátoznák, hogy igen: fontos könyvről van szó, de inkább csak azoknak a szemszögéből, akik a kortárs filozófia egyetlen iskolája iránt vannak elkötelezve, és akiket csupán a szűkebb értelemben vett nyelvfilozófia érdekel.
Valóban a Beszédaktusok igen markáns módon képviseli a kortárs filozófia egyik iskoláját. Az analitikus filozófia fő sodrába tartozik, s nem folytat párbeszédet más (értsd: nem analitikus) filozófiai felfogásokkal. Ami pedig tárgyát illeti, alcíméhez és az általa képviselt analitikus programhoz híven kifejezetten 'nyelvfilozófiai tanulmány'." (Kelemen János)