EGY SZÍN TÓNUSAI jellemzők

Egy szín tónusai címmel adom közre korábbi, Centrum és periféria című esszégyűjteményem ikerkötetét. A címadással sokáig gondban voltam, mert nehezen bukkantam rá arra, hogy mi fejezné ki legtömörebben az érzékeny közép-európai irodalom néhány alkotójáról fölvillantott dolgozataim közös jellemzőjét. Végül e mellett döntöttem; a szín az irodalomé, a tónus Közép-Európáé. Utóbbi mára régies, avult fogalommá vált, de nem volt ez így mindig, és talán nem is marad az idők végezetéig. A posztmonarchiás, majd az európai középen született írók és alkotásaik az irodalom egyik nagy szólamát képezték a hosszú XX. században; ennek az érzés- és élményvilágnak maradtak olyan tartalékai, amelyek ma is felcsigázzák az írók és az irodalom képzeletét, kíváncsiságát, és magukhoz vonzzák az olvasó tekintetét. Az enyémet, az esszéíróét mindenesetre igen.