Erről az Euphorboszról... ár és hasonló termékek
Erről az Euphorboszról beszélik jellemzők
Reményi itt leírja azt a kulcsszót, amely Tőzsér Árpád változatos és egyre változó költészetének rejtelmeit nyitja, s ez a szó a "menekülés". Menekülés a magán- és társadalmi élet megpróbáltatásai elől, de menekülés az ismerttől az ismeretlen felé: az ismert, belakott kifejezésformák szinte lökik a költőt a számára ismeretlen információk felé, mintha valamire egyre készülne, s még mindig az anyagot gyűjtené a "valamihez", sietősen. S a jelen kötet elrendezése egy új irányát is jelzi e "menekülésnek": az összkoncepció, az "antikizáló" törzsanyag a "helyitől", az "időbelitől" a "zártságtól" való távolodást is megjeleníti, s a költészet és az univerzum kapcsolatát célozza. Vagy ahogy Reményi fogalmaz: "Tőzsér (...) felismerve és elutasítva a kisebbségi lét egyrészt kényszerű, másrészt hamis tudatú gettójellegét, példátlan önfegyelemmel rágja kifelé magát egy közegből (...), kidobálva a korábban kötelező irodalmi kelléktárból mind a kacatokat. Kidobálhatja, mert esszéiben, költészetében olyan filozófiai, nyelvfilozófiai szempontokat alkalmaz, amelyekkel rá lehet mutatni a hely szellemére, egy-egy toposz világszerű magyarságára. Hangvételével, önélveboncoló kíméletlenségével és egyúttal fölényes játéktudásával a verset író Tőzsér az ezrdeforduló magyar költészetének különleges, kimagasló alakja."