Esztétikai gondolkodás jellemzők

Wolfgang Welsch, a posztmodern egyik legjelentősebb teoretikusa 1987-ben jelentette meg "Unsere postmoderne Moderne" című nagy monográfiáját. Ebben írja: "Néhány év óta egy fogalom jár körbe: a "posztmodern". Nincs olyan tárcarovat, és nincs olyan informált kortárs, amely vagy aki elboldogulhatna nélküle. És mégis igazából senki nem tudja, hogy miről is beszél, ha "posztmodernt" mond. A kifejezés [...] csillámló és messzemenően vitatott." Az "Esztétikai gondolkodás" című kötet nem egyszerűen folytatja-pontosítja a korábbi mű koncepcióját, hanem a posztmodernnek sajátos esztétikai fordulatot is ad. Ennek kiindulópontja az "esztétika" vagy az "esztétikum" jelentésének megkettőzése: "Az "esztétika" a szokásos nyelvhasználatban már nemcsak az érzéki fenomének tudományos tematizálását jelenti, hanem maguknak, e fenoméneknek a struktúráját is." Ezért a hagyományos értelemben vett esztétika megjelölésére be kell vezetnünk az "esztétikai gondolkodás" kifejezését. A hatodik kiadáshoz írt előszóban (több, mint tíz évvel a könyv elkészülte után) Welsch ezt írja: "Ha egy kordiagnózist vagy egy önértelmezést szeretnék kidolgozni, akkor abból indulnék ki, hogy az esztétika [...] még a mai inter- és transzkulturális dialógusban is kulcspozícióban van."