Eddig egyszer fordult elő velem, hogy közmegbotránkozást okoztam szűnni nem akaró, már-már önálló produkció-értékű nevetésemmel. Akkor G. Durrellt olvastam.Most Veszelka Attila sorai hatottak rám efféleképp: könyvének végére érve komoly izomlázról panaszkodtak hasűri szerveim.Persze, aki azt hiszi, a nevetés együgyű szórakozás, az még sosem nevetett jóízűen, boldogan. A nevetés feloldozás. Gyógyító erejét tán az énekléshez hasonlítanám. Lélegzetünkkel együtt lelkünk húrjait is megbékélteti és kizökkenti poros megszokásaiból.Bergson szerint a nevetés a legmagasabb szintű intelligencia megnyilvánulása: csak az embernek van humorérzéke (közülük sem mindnek).A régi bölcsesség jut eszembe, miközben Veszelka Attila minden vitorlázó repülő számára kötelező olvasmányként ajánlható fejezeteit olvasom: hülye ember okoskodik, okos ember hülyéskedik.Czigány Ildikó