Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ itt »
Az AB OVO kiadó 2009 könyvhetére jelenteti meg Jean-Louis Fournier Hova megyünk, papa? című megrázó könyvét, amelyet két fogyatékkal született gyermekéről írt, szülői érzékenységgel és jótékony iróniával, az elfogadás jegyében.Elmondja benne a szerző: miért döntött úgy feleségével és a tanácsadó orvossal együtt a második terhesség kihordása mellett. Szívszorító, olykor mulatságos történetek sorakoznak a lapokon.Semmi kioktatás nincs benne, a végén mégis tudjuk: ez a dráma mindannyiunkkal megeshet, és adottságaink szerint el kell viselnünk.Mostanáig sosem beszéltem a két fiamról. Miért? Szégyelltem? Féltem a szánakozástól?Egy kicsit ez is, az is. De azt hiszem, főleg a szörnyű kérdést akartam megúszni: Mit csinálnak a fiaid?Ma már sürget az idő, közel a világ vége, és én az enyészet felé haladok, úgy döntöttem, könyvet írok nekik.Hogy ne feledjék el őket, hogy ne csak egy rokkantságiigazolvány-kép maradjon róluk. Talán hogy lelkifuradalásaimat papírra vessem. Nem voltam valami jó apa.
Épp nincs olyan üzlet, vagy webáruház a globalplazán, ahol ez a termék kapható. Lent mutatjuk a nagyon hasonló termékeket, nézd meg:
Az AB OVO kiadó 2009 könyvhetére jelenteti meg Jean-Louis Fournier Hova megyünk, papa? című megrázó könyvét, amelyet két fogyatékkal született gyermekéről írt, szülői érzékenységgel és jótékony iróniával, az elfogadás jegyében.Elmondja benne a szerző: miért döntött úgy feleségével és a tanácsadó orvossal együtt a második terhesség kihordása mellett. Szívszorító, olykor mulatságos történetek sorakoznak a lapokon.Semmi kioktatás nincs benne, a végén mégis tudjuk: ez a dráma mindannyiunkkal megeshet, és adottságaink szerint el kell viselnünk.Mostanáig sosem beszéltem a két fiamról. Miért? Szégyelltem? Féltem a szánakozástól?Egy kicsit ez is, az is. De azt hiszem, főleg a szörnyű kérdést akartam megúszni: Mit csinálnak a fiaid?Ma már sürget az idő, közel a világ vége, és én az enyészet felé haladok, úgy döntöttem, könyvet írok nekik.Hogy ne feledjék el őket, hogy ne csak egy rokkantságiigazolvány-kép maradjon róluk. Talán hogy lelkifuradalásaimat papírra vessem. Nem voltam valami jó apa.