IN ARISTOTELIS LIBRUM DE POETICA PARAPHRASIS ET NOTAE

Nicasius Ellebodius (1535–1577), a flandriai Cassel szülöttje, polgárháborúk sújtotta szülőföldjétől messze, a humanisták Itáliájában, majd a magyar királyság akkori fővárosában találja meg a szabadságvágyát kielégítő és filológusi munkájához feltétlenül szükséges független nyugalmat. Pozsonyba alapos felkészültséggel és nagyívű tervekkel érkezik 1571-ben. Leuveni, római és padovai tanulmányok állnak mögötte, a legjobb humanista társaságok nagyra becsült tagja, a mecénások sem kerülik el. A padovai arisztotelianizmus szellemében alkotja meg a maga Poetica-értelmezését, melyet mind a tartalmi, mind a formai megoldások kora irodalomelméleti és filológiai gondolkodásának csúcsteljesítményei közé emelnek. Váratlan halála miatt azonban kéziratos műve nem válhatott az irodalmi kánon részévé. Újrafelfedezése korunkra maradt. Bernard Weinberg, Rudolf Kassel és a magyar humanizmussal való kapcsolatának feltárását illetően Klaniczay Tibor érdeme, hogy a németalföldi grécista elfoglalhatja méltó