JÓ MULATSÁG, FÉRFIMUNKA II. - ORSZÁGGYARAPÍTÓ ELMÉK jellemzők
Egykoron, a daliás időkben, az országgyarapítás az uralkodók, királyok, hadvezérek, lovagrendek szent kötelessége és kiváltsága volt. Ez egyben területgyarapítást is jelentett. A középkorban, a későbbi államok kialakulásával, majd a határok megerősödésével először korlátozódott, majd gyakorlatilag lehetetlenné vált az effajta országgyarapítás. A hajózás fejlődésével a tengeri hatalmak Európán kívül hódítottak, a szárazföldi országok emiatt gazdaságilag, politikailag és katonailag háttérbe szorultak. E folyamatok következtében Magyarország vesztett egykori jelentőségéből. Volt ugyan kijárata a tengerhez, ez viszont jelentőségében messze eltörpült a világóceánok partján fekvő nagyhatalmak lehetőségeihez képest. Ez a hátrány hihetetlen erővel mutatkozott meg Amerika felfedezését követően, amikor az Újvilágból dőlni kezdett az arany és az ezüst, megszüntetve hazánk kulcsszerepét a nemesfémek piacán. A mohácsi csatavesztést, majd a főváros, Buda elestét követően az ország három részre szaka
