Kakastavi szívkirályok

# A Kakastó is olyan, mintha még létezne. Tudjátok, amikor a két bakancs horkolt, itt járt mindenki, aki élete boldog napjait köszönhette a hajdani Kakastónak. Visszaköltözött a házba Adamcsik anyó, a szép. Aztán az ősz, aki derékszögben járt-kelt. Meg a százéves, aki egyszerre volt kopasz és hosszú hajú. Mint a török férfiak, régente. Minden haja kihullott, csak a feje búbján maradt meg egy félmaréknyi tincs. Hófehér volt, de leért a háta közepéig. Mit is mondhatnék, nagyon ijesztően festett. De aki ismerte: imádta. Hát még Mézcsöppentő Jolánt! Mert ő is itt volt, a legszebb. Ringatta a kosarát a Csorba utcán végig, a Bagolyvárba. Olaszi Baba a legcserfesebb, Tamás Manyi a legakrobatikusabb lány volt a földön! Itt járt Csütörtök Gizu is, lábnyomában (a puha talajban mélyen bevésődött faklumpájának nyoma!) valamennyi szeretőjével. De minek soroljam mindet? Ezek aztán igazi nők voltak! Velük jött Trombitás Ali, láthatjátok, még a trombitáját is itt hagyta. Velük volt Bonzó, a szívkirályok sorában. Nem, előbb Olaszi Feri szívkirály érkezett, a Csütörtök Gizu után hiába epekedő, és a nála is epekedőbb Doktor kemény Miklós, akiből soha nem lehetett szívkirály. Lángesze éppen elég volt neki, nem juthatott mellé szívkirályság is.
És itt voltam én is ifjan újból, aki a bakancsot horkoltattam.