Kányadombi indiánok jellemzők

A gyermekkor nem múlik el, őrizzük magunkban és az is őrzi bensőnkben a jót, a szépet. Különösen, ha erős és felemelő élmények ivódtak belénk, azok egész testünkben meghatározzák rendíthetetlen indiánságunkat. Ősz hajjal már jól tudjuk, hogy így van. A bennünk élő és sosem öregedő gyermek néha lábujjhegyre ágaskodik és szemünkön át kinéz a külső világra. Azt fürkészi, élnek-e még indiánok, azaz igazságra, tisztességre, a természet élővilágának védelmére elszánt emberek és tesznek-e valamit az élet összhangjáért, értékeiért? A könyvben olvasható, háború utáni történet nem írói kitalálás, a kányadombi indiánok közül többen is élnek még. Az írónak csupán a valóság eseményeit kellett kissé rendezni, laza vezetéssel egybeterelni és máris elénk állt amit regénynek nevezünk. A Kánya-domb is a helyén van Zalában, szülőfalum határában, csak talán az igricei erdő lett kisebb. De azt nem tudom, hogyha a kisfiú, ott belül fölágaskodva, a szememen kinéz, lát-e ma is a Kánya-dombon vagy a környékén indiánokat. Remélem lát és azok is bátran eljátszák a maguk izgalmas, képzeletet termékenyítő játékaikat, amit nem pótol sem a tévé, se semmi más. Mert a játék alkotás, nélkülözhetetlen emberteremtés. Ezt érzik, tudják a mindenkori kányadombi indiánok!