Kinek írom ezt? jellemzők
Legjobban vörösfülű ékszerteknős volnék a Margitsziget japánkertjében, egyik lábam a vízbe ejtve heverésznék egy napsütötte nedves kavicson, olyan mozdulatlanul és csöndben, hogy sokan észre sem vennének. Akik mégis, azok zaklató tekintete elől a másodperc töredéke alatt csúszhatnék a langyos vízbe, hogy aztán csak sötét árnyam lássák eltűnni a maszatos hínár alatt. Ott pedig elborítana a folyadék csendje, s mit sem fognék fel a körülöttem zajló városból, nagyreményű részegekből, hamutálakba vagy vénákba nyomkodott cigarettákból, zakatoló, szagló BKV-ból, szívszaggató fájdalmakból, valaki mardosó hiányából. Persze, tulajdonképpen mit sem változtatna az, hogy a víztükör alatt vagy felett vagyok. Ha vörösfülű ékszerteknős volnék a Margitsziget japánkertjében, mindezeket a napsütötte kavicson sem fognám fel: csupán igyekeznék kiélvezni és kihasználni teknősvoltom minden percét, mint egy lélegző, nedves napelem.
