Klenk-Sipos Rita, Szilvási Endre 90 nap a rendőrök közt

"Rita állj!" Megálltam, a vér is megfagyott az ereimben ettől a határozott "állj!"-tól, pedig addigra már a remegésem is szerencsésen alábbhagyott. De aztán kifújtam a levegőt, tán el is mosolyodtam, gondolva, hogy megint ugratnak, és ezt most már nem veszem be, tényleg.
"Nincs erre szükség gyerekek, uncsi már, úgyis mindjárt kiérünk, hagyjuk már ezt..." - mondtam félig hátrafordított fejjel.
"Inkább nézz le... Addig kérlek ne lépj tovább..." - szólalt meg ismét és láttam, hogy segítőkészen mindenki zseblámpájának a fénye az én lábaim irányába vetül.
Lenéztem, bár akkor már érzékeltem, hogy valami csúszós dolgon állok...