Megkönnyezett szabadság

A szerző színháztörténész, színikritikus, szakíró. Kutatási területe a kelet-európai, mindenekelőtt a mai román színház, illetve a határon túli magyar hivatásos színjátszás története. Új könyvében Darvay Nagy Adrienne nem vállalkozik Románia és Magyarország 1989 utáni színházi együttműködésének tudományos feldolgozására. Nem tud és nem is akar minden koprodukciót felvonultatni. Csupán két szín, a román és a magyar ‘nemzeti karakter’ néhány színpadi találkozásáról emlékezik meg. Interferenciákról, amelyeknek nyomán közös kincsek születtek. Azonban az itt felvillantott színek is csupán egyetlen ember tagadhatatlanul szubjektív látásán keresztül tükröződhetnek. Ez a szubjektív látás és élmény, társulva a szakember ismereteivel és tudásával, alkalmas arra, hogy egy kitűnő esszésorozat nyomán érzékeljük a román–magyar színházi kapcsolatok utóbbi tíz évben végbement mozgását, alakulását, egymást termékenyítő hatását, mélypontjait és nagy sikereit. Szerzőnk szinte hitvallásként idézi az elhunyt neves román rendező, Dan Micu 1990-ben mondott szavait: „Jó órában mondassák: közös nevetésünk és sírásunk változzon nagy fehér madárrá, amely a Mindenható teremtette határtalan égbolton repül.”