RÓMAI TÖRTÉNETEK jellemzők

amp;quot;Vágynék valamely bizalomra, melegre, amp;lt;br amp;gt;És Róma kerengve amp;lt;br amp;gt;Rámfonja az utcák néma sorát. amp;quot; amp;lt;br amp;gt;Róma, 1938: Lénárd Sándor egyetlen bőrönddel száll le a vonatról a római pályaudvaron. Váltás ruhaneműi az elkövetkező hónapokban elvándorolnak, s az ágy tutaja is elúszik alóla. Villamoson, várótermekben, romok között éjszakázik. De az utolsó percben mindig befut a pizzára való egy-két líra, baráti díványok kínálnak pár órás menedéket – és várja a Greco kávéház kapucínere, a „földrajzi társaság” orvoskollégái, akik reménybeli vízumok szalmaszálain menekülnének a fasizmus földrészéről Argentínába, Tibetbe, alaszkai bálnavadász hajókra, bárhová. Lénárdot lassan magához köti az Örök Város – nem csupán szökőkutas terei, palotái, könyvtárai, de lakosai is. S az a Lénárd, aki az 1943-as év eseményeit már gyönyörű Dianájával éli át a csupa üveg műteremlakásban, már nem magányos többé. Körülfogja a római utca antifasiszta indulata, nyers vidámsága, s ő és Róma egyazon szorongásban várják Mussolini b