SZAVAK, AVAGY A CIRKUSZBAN UNATKOZNAK AZ ELEFÁNTOK

A száz éve született Méliusz József (1909–1995) zaklatott, tragikus fordulatokban bővelkedő élete második felében – a börtönévek után – új, egészen különös műfajt kísérletezett ki magának. A rejtett vagy – a „hárító elterelés” okán – hivalkodó áttételek, utalások, szerepjátszások és megrázóan őszinte vallomások már-már azonosíthatalan szövevényében kereste a költő a felszabadulás esélyét a szavak – az anyanyelv „utalásos” szavai – számára. Ceausescu őrült cirkuszra emlékeztető, hazug diktatúrájában a líra eszközeivel többértelművé stilizált esszéfutamok és költészetbe oltott gondolatsorok egyértelmű menekülési utakat vágtak a szabadságára mindig emlékező szellem számára.