Szép indiai mesék

Milyen az indiai népmese? Lenyűgözően sokszínű, mint a szivárvány. Bölcs, tanulságos az egyik. Furfangos és csavaros a másik. A harmadik meg európai észjárással alig-alig érthető. Néha azt a misztikus vallásosságot és erkölcsöt sugározza, ami áthatja egész Indiát. Máskor épp a legprofánabb csattanókon mulat, mint a mezítlábas teásfiúk Bombay-ban. Mindenható istenek és királyok, ezer évekig vezeklő remeték lépnek színre benne, karöltve együgyű parasztokkal és még együgyűbb feleségeikkel. Vagy épp fordítva: gátlásos és butuska mahárádzsán mulat a bölcs koldus. Állati emberek és emberi állatok küzdenek olykor aluszékony démonokkal, vagy élnek egymás mellett barátságos békességben, mint a benáreszi tehenek a főutca hömpölygő emberáradatával. Az ind mese kifinomult, és mégis: a végletekig egyszerű. Szárazon okító vagy édeskésen andalító. Ilyen is, olyan is. Kötetünkben ebből a sokszínű kavalkádból próbálunk válogatni. Méghozzá - elkerülhetetlenül - európai szemmel, érzékenységgel, olykor értetlenséggel. Mellőztük a csak terjedelmes jegyzetekkel érthetőt; az indek által kedvelt melodrámát; a túl tömört; a túl terjengőset. Mellőztük a szanszkrit meseirodalom gyöngyszemeit, mivel nagy részük hozzáférhető magyarul, kiváló tolmácsolásban. Így az itt olvasható mesék csak egy piciny szeletét mutatják meg India soknyelvű meseirodalmának: forrásaink mind hindí nyelvű mesegyűjtemények voltak. De az indiai mesék szivárványának eme piciny szeletét talán kiegészíti a képzelet, és egyszer megpillanthatjuk teljes ragyogásában, pompás színeiben. Aztán meglepődve látjuk, hogy nem is szivárvány az, hanem Indra, az istenek királyának íja! Vagy mégsem? Tán egy tündér-királyleány szoknyácskájának libbenő pántlikája.