Tigrisvér

Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét.
A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át.
-Robin -suttogta a lány-, beszéljen őszintén... nem tudom... nem akarom hinni...
Hogy szerette volna átkarolna a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot őrizte... És nem tette... nem tehette...
-Robin -mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette.
-Mit akar?... - kérdezte rekedten, türelmetlenül. - nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok!
Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden ősöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris-vér folyok az ereimben! Menjen tőlem, Molly... elátkozott, ha hozzám ér...
Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll…
A Tigris vigyorgott rájuk. Az ős!