Új ausztriai anziksz

A szerző, előző két könyvétől eltérően, most nem morális kérdéseket, jelenlegi világunk gazdasági és társadalmi problémáit feszegeti, hanem mint Ausztria és Bécs régi szerelmese szeretné megosztani utazási élményeit olvasóival. Mi a könyv műfaja? Valóban anziksz, amit a német eredetű szó olyannyira kitűnően kifejez. A huszonnyolc önálló fejezet mint megannyi képeslapfüzér érkezik színes üzeneteivel nyugati szomszédunkból. Nem hagyományos értelem­ben vett útikönyv, nem kulturális útikalauz, mégis talán leginkább ezekhez a kiadványokhoz hasonlítható. Sümegh László művében szívesen mesél a kulináris örömökről, a régi és mai kávéházak világáról, de bátran nyúl a sógoroknál tapasztalt gazdasági, politikai, vallási kérdésekhez is. Írásai révén betekintést nyerhetünk az alpesi ország vidéki életébe, a téli sportokban oly sikeres nemzet havas-jeges világába. A teljesség igénye nélkül megismerkedhetünk a legjelentősebb bécsi klasszikus és romantikus zeneszerzők életével, valamint röviden bepillanthatunk a Monarchia utolsó évtizedeinek ellentmondásos képzőművészetébe is. Nem maradhatott ki Mátyás királyunk ottani uralkodásának néhány esztendeje, továbbá máig nem teljesen tisztázott halála sem. Kétségtelenül legtöbbet a zenéről, a zene fővárosáról olvashatunk, hiszen Haydn, Mozart, Schubert, Bruckner és Mahler említése nélkül nem lenne színes a kulturális kaleidoszkóp. Ahogy Bécs a felfedezés játékával ajándékozza meg a város vendégeit, a szerző úgy avatja be a régmúlt és napjaink ausztriai világába a kedves olvasót. Az ország csodálójaként szeretné másokkal is megosztani az elmúlt évek, évtizedek alatt összegyűjtött élményeit. Nem tagadható, hisz a sorokból sugárzik, hogy az író muzsikusból lett ízig-vérig pedagógus. Írása egyszerre művel és szórakoztat, az országot jól és kevésbé jól ismerők számára egyaránt élvezetes olvasmány. Hetényi Katalin grafikus illusztrációi emelik az írások hangulatát, a képi motívumok, a leegyszerűsített formák kitűnő ellenpontként nyomatékosítják az író mondanivalóját.