Utazás a végeken jellemzők

Margittai Gábor Külső magyarok - Utazás a végeken című kötete először 2005-ben jelent meg. A könyv példátlan sikere indokolta, hogy 2011-ben megújult formában, kibővítve, színes és fekete-fehér fotókkal, térképekkel gazdagon illusztrálva újból megjelenjék a szórvány lét krónikája.
Margittai Gábor újságíró úttörő riporteri, útikönyv- és esszéírói vállalkozása nem kevesebbet tett, mint visszahozta a XX. század végi térképeinkről lekerült Dél-Erdélyt, Máramarost, Csángóországot, Szepességet vagy éppen a távoli kárpátaljai magyar szigeteket mint lehetséges (idő)utazási célpontokat. Olyan tereket és időket mutatva be a hajdani magyar világból, amelyek történelmünk ciklikus nagytakarításaiban (vagy pusztán lustaságból) egyszerűen elvesztek. Egyszersmind felvillantotta azokat az alkonyodó kis birodalmakat, amelyek határait birkahodálynak használt templomok, utolsó szálig kihaló gyülekezetek, eltulajdonított festők és festmények, kastélyaiból-váraiból kiebrudalt arisztokrácia, szemétdombbal fedett tömegsírok és elátkozott honfoglalási-nyelvészeti viták jelölnek ki. A most javítva, bővítve, a szónál sokszor beszédesebb fotókkal gazdagon illusztrálva megjelentetett kiadvány - nemrégiben napvilágot látott "folytatásával", a Trianoni menyecskével együtt - teljes körképet ad a III. évezred szórványmagyarságának esélyeiről. Akárcsak a "tömbmagyarokéiról"