VILÁGHBAJNOK

Barna Róbert szépprózája úgy olvasható, akár egy hősköltemény, melynek hőse véget nem érő küzdelmet folytat a világgal, hogy egyetlen Világha újra az övé legyen. S amiként a halál felett győzedelmeskedik, új rendet vág a nyelv, az idő, és maga az Írás mezsgyéin is, ahogy még senki, és ahogy az egy Világhbajnoktól elvárható.(Marton László Távolodó)Ez a könyv jelen időben íródott, akarom mondani íródik, mert sosem halunk meg. A cselekményt a frenetikusan mulatságos mondatok kitekert logikája löki előre (lököttek lennénk?), de a történetet a szerző koncentrált halálfélelme és szenvedélyes szeretetvágya tartja egyben. Lepattanhatnak-e érveink (és hivatalos beadványaink) a kozmikus rendről, és jellegzetes helyi képviselőiről? Elvehetik-e tőlünk kedvesünket, a Világhot? „… és, hogy hogyan csinálják ezt nem lehet törvényesen csinálni nem lehet így eltüntetni az embereket körbejárom a termeket és ahol lehet felírok egy üzenetet a falra az kerül, hogy ne csüggedjetek