ZENE, TÁNC, HAGYOMÁNY

ElőszóA fényképek bizonyító és viszonyító erejének köszönhetően a 19. század végétől, a 20. század elejétől kezdődően hatalmas mennyiségű képi dokumentum - negatív, diapozitív, fotókópia - halmozódott fel különféle magán- és közgyűjteményekben. Azáltal, hogy „rögzíti, dokumentálja, tükrözi, deklarálja” (Kunt Ernő) a vizsgált társadalmi csoport kultúráját, a fénykép olyan információforrás, amely révén a társadalomkutató - anélkül, hogy jelen lett volna a kép rögzítésekor - kép és valóság viszonyát értelmezheti, vagy amelyet a dokumentálás szándékával maga is létrehozhat.A közgyűjteményekben őrzött fotódokumentumoknak azonban csak kis töredékét ismeri a nagyközönség, s csupán alárendelt szerepben: egy-egy szűkebb területre összpontosító írásmű, illetve kiállítás szemléltető vagy hangulatkeltő elemeként. A fényképet készítő kilétére a legritkább esetben derül fény, sőt, gyakran a képre vonatkozó alapinformációk is hiányoznak.A fényképezéssel, fényképpel, ezek jelentéseivel, szerepével, ös