Az abszolút zene eszméje ár és hasonló termékek
Az abszolút zene eszméje jellemzők
Az abszolút zene eszméje az 1800 körüli romantikus zeneesztétikában jött létre, és másfélszáz éven át meghatározta a hangszeres zenével - a "voltaképpeni" zenével - kapcsolatos elképzeléseket. A szövegektől, funkcióktól és az empirikusan megfogható effektusoktól különvált - és ennyiben "abszolút" - zene, ahogyan ezt Wachenroder, Tieck és E. T. A. Hoffmann óta hiszik, az "abszolútum" sejtését közvetíti. Nietzsche még a wagneri zenedrámát is "abszolút" zenének tekintette, mivel (a "zenekari dallam") olyan zene, amely a drámai folyamatok "belső lényegét" mondja ki. Ezért nem túlzás, ha az abszolút zene eszméjéről mint zeneesztétikai alapfogalomról beszélünk, amelyet be kell mutatni, hogy megértsük: mi volt egyáltalán a zene a 19. században - abban a században, amelyből a hangverseny-repertoár legnagyobb része származik.
