Látogatásod során cookie-kat használunk, amelyek segítenek számunkra testreszabott tartalmat és hirdetéseket megjeleníteni, személyes információkat azonban nem tárolnak. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. További információ itt »
Az idén lenne százéves Kosáry Domokos (19132007), a Magyar Tudományos Akadémia néhai elnöke (19001996). A chilloni fogoly című, könyvritkaságnak számító börtönnaplójának és A történelem veszedelmei című kötetben (Magvető, 1987) megjelent, néhány ma is időszerű tanulmányának újrakiadásával rója le tiszteletét előtte, emlékezésül, az általa 1992-ben életre hívott Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. A kötet megrendítő példája annak, hogyan épített ki magának a börtönben amp;quot;belső erődvonalat amp;quot; a nemzetközileg elismert, ám itthon 1949-től a szakmából hosszú időre kiszorított történész a történelemre amp;quot;meg nem sértődve amp;quot;, meggyőződését soha fel nem adva. Ars poeticáját így fogalmazta meg: A kutatót felelőssége és szakmai tisztessége nemcsak arra kötelezi, hogy bonyolult igazságokat elfogadjon, hanem arra is, hogy kritikai vizsgálat és viszonyítás nélkül, pusztán tekintélyi alapon ne fogadjon el Ťigazságokatť. Hogy ragaszkodjék az ellenőrzés, a meggyőződés, a meggyőzetés jogához. S ho
Épp nincs olyan üzlet, vagy webáruház a globalplazán, ahol ez a termék kapható. Lent mutatjuk a nagyon hasonló termékeket, nézd meg:
A CHILLONI FOGOLY - A TÖRTÉNELEM VESZEDELMEIRŐL jellemzők
Az idén lenne százéves Kosáry Domokos (19132007), a Magyar Tudományos Akadémia néhai elnöke (19001996). A chilloni fogoly című, könyvritkaságnak számító börtönnaplójának és A történelem veszedelmei című kötetben (Magvető, 1987) megjelent, néhány ma is időszerű tanulmányának újrakiadásával rója le tiszteletét előtte, emlékezésül, az általa 1992-ben életre hívott Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. A kötet megrendítő példája annak, hogyan épített ki magának a börtönben amp;quot;belső erődvonalat amp;quot; a nemzetközileg elismert, ám itthon 1949-től a szakmából hosszú időre kiszorított történész a történelemre amp;quot;meg nem sértődve amp;quot;, meggyőződését soha fel nem adva. Ars poeticáját így fogalmazta meg: A kutatót felelőssége és szakmai tisztessége nemcsak arra kötelezi, hogy bonyolult igazságokat elfogadjon, hanem arra is, hogy kritikai vizsgálat és viszonyítás nélkül, pusztán tekintélyi alapon ne fogadjon el Ťigazságokatť. Hogy ragaszkodjék az ellenőrzés, a meggyőződés, a meggyőzetés jogához. S ho