A DZSUMBUJ jellemzők

E különös szociográfia színhelye egy, ma már csak maradványaiban létező telep, Budapest kilencedik kerületében. 1937-ben épült az a három ház, amely a Dzsumbuj néven vált ismertté, egyben a társadalom más rétegei által kiközösítetté, lenézetté. Ennek oka a telepen élők egzisztenciális bizonytalansága, amely már a környék polgárosult lakóinak megállapodottságát is veszélyeztette.A telep hihetetlen túlzsúfoltsága, szoba-konyhás lakásrendszere egy sajátos, `nyitott` létformát eredményezett. Az ide települt és telepített hatalmas és heterogén közeg a környéket szabályszerűen sokkolta, a kívülállókat teljes mértékben kiközösítette és egy áthághatatlan viselkedés- és magatartásformát alakított ki.Az ötvenes évektől az új településstruktúrához adaptált telepi életforma jött létre, ám az őslakó `dzsumbujisták` most is bűnbak-csoportként éltek a környék társadalmi és magánéleti tudatában. Ami persze nem volt alaptalan, hiszen a lakások szerkezeti felépítése csak a közös nyilvánosságot tette leh