A félhold vándora

"Én, szegény Mehemed Cselebi, Sztambulban születtem. A Márvány-tenger partján láttam meg Allah szép világát egy virágos tavaszi reggelen, amikor apám kertjében már bontogatták szirmukat a bíborkelyhű rózsák, és hajnalonta bülbülszavú madarak dicsérték a fölkelő napot. Mondták, hogy azon a tavaszon különösen lágy szellők fújdogáltak az Aranyszarv-öböl fölött, az ég még kékebben ragyogott, mint más esztendők tavaszán. Olyan kéken, mint annak a kis rab fiúnak az ibolyaszeme, akit játszópajtásul vásárolt nekem az én mesélő szavú apám. A kis rab fiú szeme sokszor borult könnybe, mert édesanyját siratta, akinek karjából a kanizsai bég tatárjai szakították ki, amikor magukkal hurcolták, s meg sem álltak vele a sztambuli rabszolgavásárig. Apám megnézte a kis rab fogát, megtapogatta karját, izmait, körülfuttatta a piacon, s aztán megvette nekem. De én még azzal a nádvesszővel sem ütöttem rá, amit házunk legrégibb szolgája, a núbiai Hasszán nyomott kezembe."
Mehemed Cselebi és a kis rab magyar fiú kalandos utazásainak a történetét olvashatjuk a szerző e fordulatos regényében.