A FÉLKÖR VÉGE

„Házak, keresztek, Krisztusok és sírok között járva – miért, miért nem? – a 30 évvel ezelőtti kászoni utamra emlékeztem folyton. Mennyit változott, mennyi minden eltűnt, kicserélődött, átalakult azóta, ezen tűnődtem. S hol vannak a népdalok, hol az énekesek? Ott a temetőben.Természetesen útközben megálltunk a Nyerges-tetőn is, az 1849. augusztus 1-jei csatában elesett hős székelyek emlékművénél. Ezzel az emlékművel átellenben, szemben ott az a fejfákkal ékesített, néhány éve felújított temető. Itt összesen egy kép készült, ezt teszem ide a végére. Egy ’48-as honvéd alszik vagy vigyázkodik, nem tudom eldönteni a fejfafaragó szándékát. De vegyük úgy, hogy őrállás közben bóbiskol, kezében puska, és álmodik arról a jövőről, amely oly nehezen akar ott megvalósulni.”(Kászonok, Krisztusok, Kodályok)