"...a férfikor nyarában..."

E kötet húsz év irodalomtörténeti dolgozataiból válogat - a tanulmányok a 19. és 20. század néhány jelentős szereplőjének enigmatikus műveit elemzik, valamint történeti megítélésüknek folyamatát és problémáit próbálják megvilágítani, s a mai olvasó számára is elérhetővé tenni. Sokoldalú megközelítéssel kísérlik meg bizonyítani a régebbi irodalom olvashatóvá tételét, s azt, hogy sok mai írói dilemma már a régiségben is adott volt; sokszor ugyanolyan problémákkal kellett szembenézni, mint amilyenekkel a mai irodalom alkotói és befogadói is küzdenek. Abból indulnak ki, hogy a régebbi és újabb (?) művek a mai befogadás számára már történeti távlatból, bizonyos történeti idegenséggel jelentkeznek, s messzeségük és másságuk felismerése és elemzése oda hathat, hogy a ma keletkező irodalom sajátszerűségét illetően is tanulságok legyenek levonhatók. A kötet nem rendszeres elbeszélést vagy összefoglaló összképet nyújt, hanem mozaikszerűen mutatja fel a jelentős irodalomtörténeti hagyomány fontosságát.
A cím, az ismert Petőfi-idézet arra akar utalni, hogy a magyar irodalomnak mind története, mind jelen ideje e kultúra felnőttségét és nagyságát képviseli.