A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben 2. jellemzők

"A mű mind a mai napig az antik filozófiatörténet egyik leggyakrabban idézett forrása (miután a filozófiatörténet mai formájában sokáig ismeretlen volt). Ha a szerző népszerűségre törekedett, minden kritika és szövegkritika ellenére elérte célját. Minden további hozzászólás a legtöbb esetben találgatás. Ennek ellenére az ókori filozófiatörténet alapvető és sok esetben egyedüli "forrása". A különböző "töredék gyűjtemények" sok filozófus esetében csak azt, vagy főleg azt tartalmazzák, amit Diogenész Laertiosz művéből írtak ki.
A második kötet stílusára nagyjából ugyanaz jellemző, mint az első kötetére. Úgyszólván az egész nem egyéb, mint indirekt beszéd. Laertiosz igyekszik az életrajzi adatokat élénkíteni különböző groteszk és burleszk jelenetekkel a bölcsek és filozófusok életéből, és amennyire lehetséges, nézeteiket áthagyományozni az utókornak." (Rokay Zoltán)