A gyermek felfedezése

"Montessori könyvének bevezető fejezetében élesen bírálja a hagyományos pedagógia módszereket, amelyek minden eredménytelensége, hibája szerinte abból fakad, hogy igazából nem ismerik a gyereket. Meggyőződése, hogy csak akkor biztosíthatunk minden egyes gyerek számára boldog gyermekkort és a képességek optimális fejlődését, ha figyelembe vesszük a gyerekek fejlődésének törvényszerűségeit, az egyes gyerekek különböző adottságait, természetes igényeit, és ehhez igazítjuk pedagógiai magatartásunkat. Nem új pedagógiát teremtett - írja később -, csak felfedezte a gyereket, és ehhez alkalmazkodva készített megfelelő eszközöket, fogalmazta meg - a régitől merőben eltérő - pedagógiai elvárásait...
Meggyőződése, hogy az emberiség csak akkor lesz képes problémáit megoldani - amelyek között a legfontosabb a béke és az egység -, ha a figyelmet a gyermekek felfedezésére és a bennük rejlő képességek kibontakoztatására összpontosítja.
Montessorinak ezek a gondolati soha nem voltak aktuálisabbak, mint napjainkban. A modernizációban legjobb eredményt elért országok gazdasági terveiben a gyermekek nevelésének és oktatásának - mint a fejlődés előfeltételének - döntő helyet biztosítottak...
Ha fejlődés figyelembevételével, az elavult részletek mellőzésével olvassuk "A gyermek felfedezése" című könyvet, rendkívül érdekes és hasznos lehet számunkra.
Pedagógiai szemléletének hatása, módszereinek és eszközeinek alkalmazása megújítja, gazdagítja, örömtelibbé és hatékonyabbá teszi pedagógia munkánkat, és derűsebbé óvodásaink életét." (a Kiadó)
Maria Montessori 1870-ben született Olaszországban: ő itt az első orvosnő. Egész pályáját az egyenjogúságért, a jobbításért folyó küzdelem jellemzi. Orvosként gyermekidegosztályon kezd dolgozni, és arra a felfedezésre jut, hogy a szellemileg fogyatékos gyerekek gyógyításában nemcsak az orvosi ellátás a fontos, hanem a nevelés, a tanítás is.