A "HÁBORÚ UTÁNI HÁBORÚ" 1919-1933

A versailles-i szerződés tiltó rendelkezéseinek megkerülése, kijátszása, a weimari Németország és az antant hatalmak közötti ellentétek nemcsak európai dimenzióban zajlottak. A „háború utáni háború” folytatódott 1919–1933 között, s kiterjedt az ibero-amerikai térségre is. Az I. világháború utáni szerződések a vesztes Németország számára szűk mozgásteret jelöltek ki. Németország azonban olyan szabad térdimenziókat célzott meg az 1920-as években, mellyel nemcsak katonapolitikai mozgásterének korlátozottságát tudta enyhíteni, hanem megteremtette gyors világhatalommá válásának előfeltételeit is. A német levéltári források tanúsága szerint szisztematikus és jól álcázott német haditengerészeti, légi és katonai ambíciók realizálódtak, melynek során három, az európai kontinentális keretekből kilépő térdimenzió kapott globális jelentőséget. Az egyik a „szabad óceán” (der freie Ozean) volt. Az 1920-as évek második felétől új offenzív haditengerészeti doktrínát dolgoztak ki (Marsch zum Atlantik),