A Hajnal Leánya jellemzők

Baktay Ervin, a neves orientalista és kiváló író az I. világháború zűrzavarában, a lövészárokban kezdte fordítani e hindu meséket, mint egy vigasztalásul és figyelmeztetésül: még a legszélsőségesebb körülmények között is mindennél fontosabb emberségünk megőrzése, és sosem szabad föladnunk egy jobb jövő reményét. A varázslatos hindu mesék, amelyek sorra feltárulnak előttünk e könyv lapjain, sokáig még a szakértőket is megtévesztették: eredeti alkotásoknak tűntek, s a források nyomába eredő kutatók egy idő múltán megdöbbenéssel szembesültek azzal, hogy szerzőjük Francis William Bain, a szanszkrit irodalmat kiválóan ismerő, azt mély átérzéssel újraalkotó angol tudós és poéta. Az ő átköltésében jelennek meg előttünk az indiai szubkontinens egzotikus tájain e meglepő fordulatokban bővelkedő, gyakran csodás elemeket sem nélkülöző történetek főszereplői, a más és más néven megnevezett örök Nő és örök Férfi, valamint nemzetségeik és ismerőseik, barátaik és ellenségeik, sőt az életüket formáló vagy figyelemmel kísérő isteni pantheon különös alakjai, és persze mindenek mozgatója: a Virágíjas Isten, az örök Szerelem.