A hatlapú rigó - Kortárs francia-belga költők

Miért olvassunk francia-belga verseket? Presztizsokokból semmiképp se: nincs ma az a tanfelügyelő vagy érettségi elnök, aki elverné rajtuk a port ilyen irányú tájékozatlanságunk miatt. Ha viszont élvezetet, örömet, bánatot, életet vagy halált keresünk a versben, folyamodjunk bátran e költőkhöz. Szólnak ők nap-kesztyűbe gömbölyödött macskáról, szőkített bártündérekről, egy kisfiúról, aki uszodát cipelt az iskolatáskában, a zsák-emberről, a Brúnó névre keresztelt döglött madárról, féldinnye-forma sündisznókról, a hentes kezéről, a nikotinmentes cigarettáról és az életmentes életről, tengerbe szórt szamócáról, jeges vízben fürdő japánokról, könyvek papírjában lakó fákról. Itt csakis igaz dolgokat olvashatunk – meg persze hamisakat. Csakis valóságosakat – meg persze kitaláltakat. Csakis létezőket – meg persze álombelieket. Tehát belga az, ami emberi, nagyon is emberi.