A herati varrókörök jellemzők

Amikor 2001. szeptember 11-e után Christina Lamb, az egykori közel-keleti haditudósító visszatér a háború sújtotta Afganisztánba, és ellátogat szeretett városába, Heratba, egy különös táblát vesz észre az utcán, amely az Aranytű Női Varróiskolát hirdeti.
A pezsgő szellemi életéről és liberális kultúrájáról ismert Heratban, a legendás perzsa városban, amelyet Hérodotosz "Közép-Ázsia kenyereskosarának", Byron pedig a Kelet fővárosának nevezett, a tálibok uralma alatt a nők csak úgy tanulhattak, ha úgy tettek, mintha varrókörbe járnának. Az Aranytű ötlete egy irodalomprofesszor fejéből pattant ki, aki az ellenállásnak azt a módját választotta, hogy létrehoz egy álcázott iskolát, ahol a nők megszabadulhatnak burkájuktól, és tiltott tantárgyakat, többek közt külföldi irodalmat hallgathatnak. Abban a társadalomban, amelyben még egy apa sem taníthatta meg saját lányát olvasni, a varrókörök megszervezéséhez és látogatásához halált megvető bátorság kellett.