A hóbort és a norma

"Ez a pár mondat valóban levél. (Avagy levlap; Párizsból, a kilencvenes évek első feléből, többé-kevésbé időrendben.) Úgy gondolom, barátaimnak szól. Azoknak, akiket ismerek, s azoknak, akiket még nem ismerek, mert még nem volt alkalmunk személyesen találkozni, de ha találkoznánk, biztosan összebarátkoznánk. Barátaink nem föltétlenül azok, akikkel egyetértünk, hiszen megesik, hogy saját magunkkal sem értünk egyet. Olyankor tépelődünk, érveket és ellenérveket sorolunk magunkban, magunknak. Igazából persze árnyalatok, felöl vitázunk ilyenkor, mert másról nemigen lehet. Ha valamiben ég-föld a távolság, puszta szóval át nemigen hidalható. Barátaink tehát azok, akiktől millió árnyalat választ el, s ezt olykor megbeszéljük." (A szerző)