A hollóházi porcelán jellemzők

Hollóházán, ahol a Kréta-patak és a Török-patak találkozik, 1777 óta - kisebb megszakításokkal - folyamatos ipari tevékenységről beszélhetünk. Ez a hazai kerámiaipar történetében páratlannak mondható. A XIX. század első felében több mint húsz kőedénygyárat alapítottak Magyarország területén, és ezekből ma már csak kettő található. Az egyik a Stingl Vince által 1826-ban alapított herendi, a másik a gróf Károlyi István által 1831-ben alapított hollóházi gyár.
Felvetődik a kérdés: mi a hollóházi porcelángyár fennmaradásának a titka? Titok nincs, csak magyarázat. Kassa közelsége 1920-ig biztos piacot jelentett a hollóházi kőedényeknek, amelyek a radványi kaolintól a legfehérebbek voltak az országban. Trianon után mind a Horthy-rendszer, mind a szocialista rendszer autark, önellátásra törekvő gazdasági modellt valósított meg. Ezekben az évtizedekben tehát az importverseny hiánya biztosította a túlélést. A védett piac 1990-ben a rendszerváltással megszűnik, de a gyár mégis létezik és működik.
Hogy meddig? Ha a magyar vásárlók a hollóházi porcelánokra "szavaznak", akkor van jövője a hollóházi porcelánnak.