Az 184849. évi szabadságharc tábornokainak több mint egyharmada ha-gyott hátra emlékiratokat. A szerzők bár tisztában voltak önnön szerepükfontosságával némi köteles szerénységet mutattak memoárjaik írásánál.Nem restellték bevallani egyes hibáikat, hogy a többiről annál mélyebbenhallgassanak. Egyetlen kivételt találunk a tollforgatáshoz folyamodó hadfiakközött: Perczel Mórt. Az ő emlékirataiban nyoma sincs bárminő önkritikának.Részletes kidolgozásukban talán ezért sem jutott tovább soha 1848 őszénél. Ezidőszaki működésének előbb az Első hadjáratom címet adta, majd JuliusCaesar után, egyes szám harmadik személyben a Perczel Mór első és pedighonmentő hadjárata címmel látta el. Ez a sok kitérővel teli fejezet tartalmazzaPerczel hadi tetteinek krónikáját a pákozdi csatától az ozorai diadalon át az1848 őszi zalai hadműveletekig. Miután Perczel az ezt követő részeket nemírta meg, csupán a róla szóló munkák kommentárjait látta el a Perczel Mórmásodik/harmadik/negyedik honmentő h